Garay Zsuzsára Chris hívta fel a figyelmem ezzel a posztjával, és szerettem volna megtapasztalni, tényleg olyan jól ír-e. Jól ír, az tény, csak nem úgy, ahogy gondoltam. Legalábbis aki valami szépírói bravúrra számít, annak biztosan nem fog bejönni a könyv, viszont nagyon hatásos és intenzív a szövege. Biztos vagyok benne, hogy szándékoltan, hiszen Garay Zsuzsanna tolmácsolásában egy negyvenes éveiben járó átlagos háziasszony gondolataiba, érzéseibe láthatunk bele, így mellőzve minden irodalmiságot, olyan, mintha a hölgy naplóját olvasnánk. Egyszerű, tényszerű, és nagyon érdekes, hiszen nem szól másról, mint arról, hogyan lett függő, hogyan éli meg mindezt a mindennapjaiban, és hogyan próbál megküzdeni vele.
Szerintem valamilyen fokú függésben mindannyian szenvedünk, ki ebben, ki abban,  csak nem olyan súlyosan, hogy az ennyire kihasson az életünkre, mint a főszereplőnek. Elég csak az olvasási és könyvvásárlási mániánkra gondolni, nem? Igaz, ez nem súlyos, nem káros, de mégiscsak nehéz lenne pótolni, ha valaki elvenné tőlünk. Mikor már mindenkinek feltűnik a környezetében, a testvére unszolására orvoshoz megy, aki azt tanácsolja neki többek között, hogy mondja kazettára, ami eszébe jut. Ezeket a kazettákat olvashatjuk, és számomra nagyon tanulságos volt, épp az egyszerűsége miatt, és mert hitelesen közvetítette a szellemi és lelki passzivitást, a fizikai leromlást, a dilemmákat és az élethelyzeteket, amik között a nő vergődött. Ráadásul a doki olyan kérdéseket tesz fel, amiken az olvasó is elgondolkodik, önkéntelenül is. Például, hogy mit várunk az élettől, mik a vágyaink, ebből mennyi teljesült, hogy reagáljuk le a kudarcokat, egyáltalán, mit tekintünk kudarcnak, boldogok vagyunk-e és ehhez hasonlók. Az okot és okozatot alig lehet szétválasztani, és igazából nem tudjuk meg, hogy azért lett függő, mert eltávolodott a férjétől, vagy azért távolodtak el egymástól, mert a nő a számítógépes játékokhoz menekült a problémák elől. Az tetszett benne, hogy nem keresett bűnbakot a problémáinak, nem okolt senkit azért, mert az élete egy romhalmazzá vált, hanem még ha szenvedve is, de próbálta felépíteni újra nem csak az életét, hanem önmagát is. Nincs boldog vég, nem is lehet, szerintem ilyen esetben ez a folyamat halálig tart.

 

Keményfedél by Nima

2010. 05. 13.

Leave a Comment

4 + 2 =