“Esténként, ha ideülök az írógépemhez, szavakat keresgélek, mondatokat formálok, hogy méltó képet rajzolhassak róla. És ez már boldoggá tesz. Amikor magamban felidézem a mondatokat, amelyeket ő ejtett ki, úgy érzem, mintha megidézném őt a túlvilágról.”

Garay Zsuzsanna: Találkozások
Értékelés: 4.89 tánc az 5-ből
Kedvenc karakter: –

Amikor először találkoztak, a lány tíz éves volt, a férfi tizenkilenc. A férfi valamiért megjegyezte őt, különös módon képtelen Gabriellától elszakadni. Az első találkozást további tizenhét követi…

Vannak olyan emberek, akik valamiért vonzanak magukhoz minket. Nincs köztünk jelentékenyebb kapcsolat, de a “kiszemeltünk” nem megy ki a fejünkből.

A főhősnek – akinek nem tudjuk meg a nevét, én pimasz módon elneveztem Gábornak, mint a második Mrs. de Wintert Jane-nek – ilyen ember Gabriella. Már kislányként magába zárkózó, titokzatos, a főhős a későbbi találkozások alkalmával sem tud meg sok mindent, csak apró morzsákat gyűjtöget róla, pillanatnyi benyomásokat. De nemcsak vele viselkedik így a lány, olyan, mint egy igazgyöngyöt rejtő kagyló, egyetlenegyszer mesél kicsit bővebben magáról a könyvet “írónak”. Gábor szerelmes Gabriellába [milyen jól tudok nevet választani, nem?], és bár érzelmei viszonzatlanok maradnak, egy döntő ponton Gabriella tesz egy lépést, amit akár a történet csattanójának is lehet nevezni, megdöbbentően hat a szelíd sorok között.

De nemcsak Gabrielláról szól a regény, legalább ennyire benne van a főhős maga is, amit hibának ró fel, hiszen ez a regény a szeretett nőnek állít emléket. Az irodalom is nagyon fontos szerepet játszik, Gábor fordítóként dolgozik, de eme regény megszületéséről is beszél, nagyon emberien, Gabriella pedig verseket ír, főleg ez alkotja a két ember közötti kapcsolatot.

Garay Zsuzsanna nagyon jól ír, művészien bánik a szavakkal, szinte elringatja az olvasót. Nem szaladgálós könyv, szépen le kell ülni vele és elmerülni szavai tengerében.

Ui.: A borítóra annyira jó ránézni, egyszerű és nagyszerű.

Amadea

2010. 07. 21.

Leave a Comment

4 + 8 =