Garay Zsuzsanna

GYÖNGYÖS MESÉK

 

Nem is gondolnánk, mennyi minden történhet egy gyönggyel. Elgurul, lánc lesz belőle, mennyasszonyi fátylat szőnek neki a pókok, sérülten, lyuk nélkül jön világra, érte jön a tündérkirályfi rózsakarddal az oldalán, levélpalástban, balerina ruhájára kerül vagy a kislányok hajába fűzik őket farsang idejére. Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék c. kötetében mindez valóra válik, s ennél még sokkal több.

A mesekönyv három testvérről szól. Közülük a legkisebb, Emese, aki magán viseli ennek a családi szereposztásnak jellemző vonásait, következményeit. Legkisebbként mindig sokkal lassabbnak, ügyetlenebbnek érzi magát mindenben nővéreihez képest. A mesék központi magja valahol a mélyben mindig ugyanaz, de a mesevégek, a csodás mesei befejezés mindig újra és újra feloldja Emesében és az olvasóban is ezt a belső konfliktust. A legkisebbről újra és újra kiderül, hogy lehet olyan kreatív, találékony és ügyes, mint idősebb testvérei, sőt. A meséket olvasva az az érzésünk, hogy nem is annyira meséket, mint inkább a „legkisebb királylány” naplóját, elbeszéléseit olvassuk. Az egyes szám első személy, a sallangmentes, egyszerű fogalmazás megkönnyíti a mesemaghoz való hozzáférést. Könnyedén belebújunk Emese bőrébe, hogy együtt izguljunk vele a barnafarkú krokodilért, aki zöld gyöngyök híján az átlagostól eltérő kinézetével különcből hőssé válik, hogy együtt kérdezzünk bele a hiú királylány történetébe, aki végül gyöngyök, ékszerek nélkül képes csak megtalálni szíve választottját. A színtelen gyöngyről kiderül, hogy az összes színt képes magából visszatükrözni, hiába csúfolják az elején a többiek, a sérült gyöngy pedig királynői koronába kerül, ha felfűzni már nem lehet. Előkerül a nagymama ékszeres doboza is, ami minden kislány álma, és az is kiderül, hogy láncot nemcsak gyöngyökből lehet készíteni.

A lánytestvérek mellett a mesék állandó szereplője az édesanya, akinek gyöngyös boltja van, és aki mindig talál valami megnyugtató megoldást a hétköznapok egyszerű, elsőre mégis gyakran megoldhatatlannak látszó konfliktusaira. A mesekönyv külön erénye a szeretetet, elfogadást sugárzó biztonságos otthon szépen megrajzolt és átélhető képe, mely a felnőtt olvasót is magával ragadja. De álljunk meg egy percre rögtön a bevezető különös sorainál: „Meggyőződésem, hogy ebben a világban, mikor minden azonnal kell, amikor felbosszant minket, ha egy klikkelés után sokat kell várni, mert lassú a számítógép, amikor instant levesek, kávék és más csupa kész dolog vesz minket körül, az emberek elfelejtették az alkotás örömét. Hogy jobb ízű az étel, amit magad főzöl, hogy az a pulóver, amit te kötsz, az szebb, mint a bolti. Amíg készül a mű, arra gondolok, akinek készítem. Elképzelem az örömét, az arcán a meglepetést, mikor kibontja a csomagot. Azt az időt, amit a munka elkészítésére szánok, az teszi érdekessé, hogy ami kikerül a kezem alól, legyen az egyszerű vasárnapi ebéd, vagy sütemény, vagy gyöngyből készült ajándék, örömöt okoz másoknak. Ebből a gyöngyökkel teli világból születtek ezek a mesék, történetek.”

A kötet ars poetikáját sem kell tehát sokáig keresgélnünk, rögtön a bevezetőben elhangzik mit is jelent az ajándékozás, az alkotás öröme. Az anya és a tündér ars poetikája ez. Amíg készül a mű, arra gondolok, akinek készítem. – Valljuk be, hogy valamennyiünk számára ebben áll a tündérség (és ezen belül) az anyukaság, az édesanyaság és a szülőség lényege!

Garay Zsuzsanna öt felnőtteknek szóló regény után úgy érezte, elérkezett az idő, hogy a legkisebbekhez szóljon, méghozzá egy igazi, lányos mesekönyv történetein keresztül. A kötetet Szabó István Attila vidám illusztrációi teszik derűssé, hangulatossá. S talán a szerző témaválasztása sem véletlen. „Egy idő után felfigyeltem arra is, hogy milyen sok gyöngy vesz körül minket.” A tenger mélyéről felhozott, ékszerekbe fűzött gyöngy mindig is a gömbbe zárt szépség és a titok szimbóluma volt, ezzel együtt pedig a kislányok egyik kedvenc játékszere talán nem is véletlenül. Müller Péter szerint: „Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed.” „Gyöngyhalászok, akik nemcsak magáért a gyöngyért ugranak a mélybe, hanem azért is, hogy másoknak felmutassák: nézd, milyen szép igazságot találtunk! De vajon érték lenne-e a gyöngy, ha valakinek a markában maradna?” Természetesen nem, ezért kell, hogy nyakláncba fűzzük, hogy koronát, ruhát, hajat ékesítsünk vele. A gyöngy, mint ahogyan a legjobb könyvek is, kézről kézre adva, olvasva és felolvasva teljesítik be küldetésüket. Jó volna, ha a Gyöngyös meséket is örömmel olvasnák és adnák kézről kézre egymásnak még sokáig nagy örömmel gyerekek és felnőttek!

 

Hétvári Andrea

 

Megjelent az Óvodai Nevelés című folyóirat LXVI. évfolyam 7. számában 2013. szeptemberében.

 

 

 

Leave a Comment

4 + 8 =