Kritika

Miholics Tímea

Egy szenvedély rabságában

Garay Zsuzsanna versei eddig különböző antológiákban jelentek meg, első önálló kötete viszont, a Függőség, prózai alkotás.

A komoly cím aktuális témát takar. Manapság sok mindentől válhat függővé az ember: lehet szenvedélybetegségek rabja, mint az alkohol, a drog, a cigaretta, vagy lehet valaki csokoládé- esetleg kapcsolatfüggő. A 20-21. század lelki problémáira érzékeny tudományág, a pszichiátria, nemcsak ezeket a szenvedélyeket vagy függőségeket, hanem a nyugati civilizáció átkaként is számontartott számítógépes játékok által okozott pszichés kábultságot is a szenvedélybetegségek közé sorolja.

A könyv főszereplője egy név nélküli asszony, aki életének kritikus periódusát pszichiátere kérésére magnókazettákra mondja rá. Ennek a terápiának több célja is lehet: kimondatni egyrészt a problémákat, beszéltetni a pácienst, hogy ezzel is könnyebbítsen a lelkén, másrészt a gondolatok rögzítése lehetőséget ad az orvosnak a mélyebb és sokrétűbb analízisre. A levélregénnyel rokonságot mutató alkotás fejezetei a számozott kazettákkal azonosak. A 16 kazetta különböző hosszúságú, és különböző intenzitású eseményekről, illetve lelkiállapotról tudósít. A „pszicho-kazettaregény” fiktív hőse egy átlagos embertípus: a dolgozó nő, aki munka után főz, mos, takarít, bevásárol, ellátja a férjét és a fiát, és mindezek mellett nem jut ideje sem önmagára, sem barátokra. Hobbija nincs, szórakozási lehetősége szűkös anyagi háttere miatt aligha van. A háztartás, munkahelyi túlórák és stressz által okozott idő- és energiaveszteség nem teszi lehetővé, de legalábbis erősen korlátozza a szabadidős tevékenységeket. A társas kapcsolatok hiánya állandó problematikája korunknak. Főhősnőnk tehát a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb és legkényelmesebb kikapcsolódási lehetőséget választja: a számítógépes játékot. A mesterségesen generált különvilág olyan helyzeteket teremt felhasználója számára, amilyeneket a valóság nem: ha hibázik, korrigálhat, hiszen a korábban mentett állapot bármikor visszahívható és újrajátszható. Sokan vagyunk, akik hasonló játékokkal már megpróbálkoztunk, talán egy időre függővé is váltunk tőlük, mégsem süllyedtünk miatta depresszióba, mégsem feledkeztünk meg közben a táplálkozásról, mégsem ültünk 6-7 órát egyhuzamban a gép előtt, és nem hullott szét közben a családunk – a kisregény főszereplője mindezt megtette, vele mindezek megtörténtek. Míg ő egy teremtett világba menekült kikapcsolódás céljából, addig lefogyott, bőre egészségtelenül fakó lett, a férje elhagyta egy másik nőért, a fia pedig elköltözött. Már csak a munkája van meg, és a húga tartja benne a lelket. Hogy meddig, az az idegek játékának titka.

A kazettákra beszélő nő – bár mindvégig szorongásról ad tanúságot – fokozatosan leküzdi zavarát, feloldja gátlásait a gépre beszéléssel szemben. A mű közepe táján a vallomások egyre intenzívebbé válnak. A kulminációs pont a 10. kazettában ragadható meg, melyben kezdetét veszi a teljes kitárulkozás. A könyvben igazából a konfliktus csak áttételesen érezhető, hiszen az asszony csak futólag és értetlenkedve említi a család széthullását. Katarzis, feloldás, feloldozás sincs, kérdések maradnak végül és a tátongó üresség, mely egyre magával vonzza a főhőst. Még egy gondolat ötlik fel az olvasóban, amely szintén kortárs probléma: a pszichés zavarral küszködő páciens elmegy a pszichiáterhez, szorgosan jár a kezelésekre. Ezek beszélgető terápiák, melyek során az orvos analizálja a beteg tudatát, emócióit, gondolatait, de valódi megoldást, végleges segítséget ő sem tud nyújtani. Ez a típusú tudomány nem csak ebben a könyvben bukik meg, általában a valóságban sem jelent kiutat.

Garay Zsuzsanna költőnő könyvében a líraiság nem játszik közvetett szerepet a kisregény stílusában, a költészetet sikerült az írástól elválasztani. Az emóciókat is sikerült olyan szintre redukálni, ami egy kiüresedett korszak kiüresedett életéről számot adhat. A nyelvezet puritánsága és köznapisága már-már szembeötlő egy irodalmi alkotásban, de csak azt az elidegenítő hatást fokozza, amely mindvégig képtelenné teszi az olvasót a más problémájával való azonosulásra. A könyv témája köznapi, tehát megszokott, ugyanakkor elgondolkodtatóan időszerű.

(Garay Zsuzsanna, Függőség, Novum Verlag, Sopron, 2008, 98 oldal, 2990 Ft.)

 

Megjelent a C.E.T. (Central European Time) című újság XIV. évfolyam 113. számában, 2008 novemberében