Dörmögő Dömötör

A mi családunkban mindig kedves időtöltés volt a gyöngyfűzés. Egyik szombat délután a testvéreimmel, Edittel és Lilivel állatfigurákat fűztünk. A foglalkoztatókönyvből kiválasztottuk a krokodilt. Szép, fényes sötétzöld gyöngyöt használtunk a testéhez, sárga lett a szeme…

Egyik nap csodálatos gyöngyök érkeztek. A nővéreim, Edit és Lili velem együtt nézték anyut, ahogy kibontotta a csomagot. Mindhármunknak tetszettek az új gyöngyök, mert metálkéken ragyogtak és ilyenek eddig  nem voltak a készleteinkben…..

Először nagyon sajnáltam a gyöngyöket.-
Még lábuk sincs – mondtam elégedetlenül.- Igaz, hogy nincs lábuk – válaszolta anyu -,
de tudnak gurulni.

Új gyöngyök érkeztek. Átlátszó, gömbölyű csapat.- Sziasztok! – kiáltott közülük egy vidáman.

Kópé, a manó megtartotta az ígéretét, és meglátogatta Dórit.- Nézd! – mutatta a kislány a kezében lévő noteszt és a színes ceruzákat. – Amiket mesélsz, lerajzolom.

Egyik nap a szilaj fogócska után Csepp, Csipp, Csöpp lekuporodott az egyik szobában:

– Én azért félek egy kicsit a zuhanásról – vallotta be Csipp.

– Én attól tartok, hogy ha leérek, megütöm magam – súgta Csöpp, majd Cseppre nézett. – És te? Nem félsz semmitől?

– De igen – válaszolta a barátja. – Én azon aggódok, hogy mi történik majd velünk, ha leérkezünk a földre…