Mester Györgyi:

Távkapcs

 

Szinte egész héten más se járt a fejében, mint a szombati találkozó. Nem csak amiatt volt feszült, hogy milyen lehet a valóságban a fiú, akivel már fél éve levelezett az interneten, de az legalább annyira izgalomban tartotta, hogy saját magának milyen legyen a külső megjelenése. Hát persze, a lehető legjobb kinézetre törekedett.

Ez idáig még fotón se látták egymást, az első alkalom lenne, hogy találkoznak. Nem küldött magáról képet, mint ahogy a fiú sem. Úgy gondolták, értelmes emberek, ne a külső alapján ítélkezzenek. Előbb ismerjék meg egymást a belső tulajdonságaik alapján. A személyes találkozó legyen meglepetés, az tegye fel a koronát a távolból megfontoltan, lépésről-lépésre felépített kapcsolatukra.

Nem mondhatná, hogy nem volt szimpatikus neki a fiú. Rengeteg dologban egyeztek. Hasonló volt az ízlésük nem csak a könyvek, a zene, a művészetek terén, de a politika és a vallás tekintetében is. Ő ugyan jobbos és templomi esküvőt szeretne, a gyerekeiknek meg keresztelőt, a fiú pedig bevallottan ateista és baloldali érzelmű, na de majd otthon nem politizálnak, és a templomba mehet egyedül is…

Az étkezési szokásaik is passzoltak, nem szerette a vörös húsokat egyikük sem, és nem italoztak. A fiú elárulta, hogy kocadohányos, ő viszont egyáltalában nem cigizik, de aki nem a szokásai rabja, az ezen is hamar túl tudja tenni magát. Majd őmellette leszokik…

Tehát először is, legfontosabb a külső, mármint a sajátja.

A haja csak a füle tövéig ér, bár ő a bemutatkozáskor úgy írta le magát, hogy hosszú, egyenes, mahagóni vörös színű haja van. A haja tényleg sima és vörös árnyalatú, jobban mondva gesztenyebarna. Na de amikor megfelelő szögben süt rá a nap, akár mahagóni vörösnek is mondható. Mindegy, úgyis feltűzi, akkor akár hosszúnak is tűnhet. Majd úgy fogja össze a haját, hogy a fülét is takarja, ami kissé eláll. Ha nem fúj a szél, és nem bontja szét a frizuráját, ez meg is oldható.

Az arcát alma alakúnak írta le, bár az öccse mindig azzal cukkolja, hogy pogácsaképű. Viszont van rajta egy szépségpötty, pont a felső ajka fölött. Olyan feketebors nagyságú. De hát ismert, világszép nőknek is van hasonló, lásd, Cindy Crawford esetében. De ha nem úgy vesszük, hogy anyajegy, akár egy gyöngydísznek is felfogható. A piercing manapság igen elterjedt divat.

A magassága 157 centi. Ő ugyan azt írta, hogy „manöken alkatú”, ami tudottan 170 centit jelent, de ha felvesz egy magas sarkú cipőt, meg is lesz a manöken alkat, mármint a magasságot tekintve.

A súlya fél kiló híján 60. Erről azt írta, hogy 50 feletti, ami igaz is, hiszen, még nem érte el a hatvanat.

Az alkatát a bemutatkozó levélben nőiesnek vallotta. Ez így is van. A feneke elég nagy és kerek, valóban nőies, mellben ugyanakkor lapos. Persze, ha felvesz egy derékig érő dzsekit, az a mellét pont eltakarja, viszont kihangsúlyozódik a feneke, ami meg ugye a leírtaknak tökéletesen megfelel, igazán nőies.

A találkozót egy parkban, a szökőkútnál beszélték meg, olyan helyen, ahol ebben az évszakban – késő ősz lévén -, nem nagyon időzik az ember, ha csak nincs valami konkrét célja az ottlétének.

Egy kicsit késett, úgy tíz perccel a megbeszélt időpont után ért a szökőkúthoz. Fokról-fokra idegesebb lett, mert azt kellett tapasztalnia, hogy a fiú még nálánál is többet késik, ha egyáltalában eljön erre az ominózus első randira.

Sehol nem látta a levélben oly nagy részletességgel leírt, harmincas, jóképű fiút, aki 185 centi magas, atletikus alkatú, hullámos sötét hajjal, nagy, barna szemekkel…

Csak egyetlen férfi ácsorgott a közelben. Úgy a késő negyvenes éveiben járhatott, alig magasabb őnála, kissé köpcös, ritkuló hajjal.

A dolog ugyan kicsit megtévesztőnek tűnt, mivel a férfi kezében egy orosz feliratú mesekönyv volt, amit ők is a felismerhetőség jeléül beszéltek meg.

Na de ez véletlen is lehet. Bárki hordhat magánál egy ilyen olvasmányt. Még oroszul se kell tudni…